Ráksai Lea valamelyik másolt kódexébe széljegyzetként odaírta, hogy nagyon fáj a feje. Nekem ma a lábam fájt. Ez a különbség a blog és a kódex között. Hiába írom le. Kódexet mindenkinek!

Tegnap élőben két tourt játszok. Mindkettőnél eljutok a heads up-ig. Két második helyezés, ami önmagában nem rossz, bár nem hozott sokat a konyhára, viszont öt évet öregedtem. Átélem eddigi pókeres "pályafutásom" legdurvább bad beat-jét, amiről kiderül, hogy nem is igazi. Ágival maradunk ketten a final table-ön, mindketten elszaladunk a mosdóba a párharc előtt. Rákészülök a játékra, mégis csak a legjobb női játékos, akivel eddig találkoztam. Az első leosztásban nálam KK. Preflop emelek öt vakot, majd rámtolja az all in-t. Ekkor már elég agresszíven játszottunk. Bármi lehet, a vakok magasak, korábban mondott all in-t egy kettes párral is. Elfogadom. Mutatás: feldobja az ász párt. 19% esélyem maradt. Tuti fejlövés. Flop: K, 7, A. Overset vs. overset. Eléggé beteg helyzet, de láttunk már ilyet. Turn:K. Pókerem van. Dobol a fülemben az adrenalin. River: még egy ász. Ekkor már ütöm az asztalt. Egyszerűen nem hiszem el. Az ember ingerküszöbe folyamatosan csökken, minél többször él át matematikai katasztrófákat, de ez még nem került be a mintafelismerő rendszerembe. Persze az asztal körül állók már röhögnek rajtunk. Az osztó viccből bekeverte a lapokat. Sűrű bocsánatkérések, osztócsere, de innentől kezdve már úgy játszunk a sokk miatt mint két kőfejtő a nap végén. Azért ilyenkor kellene az a 45-ös Colt. A póker néha nem "játék". Tényleg.
Látott már valaki párokat komolyan játszani? Én elég gyakran. Sokszor ijesztő, de roppant tanulságos is. Több típus van. Az anyázós, a terelgető és az ironikus. Az első kettő nem túl szimpatikus.
Az anyázós, aki az első kínos lapütközésnél trash talkra váltja a szerelmes bókokat és kést állít a másikba, ha az elviszi a fél stackjét. Talán még idegesítőbb ennek a típusnak az egyik alfajtája, az okító, aki a párját az asztal másik végéről próbálja meggyőzni arról, hogy egyenlő egy vödör sárral és nem fizeti többet a játékát, ha az utolsó ezrest is bebukja. A terelgető megöli a játékot az ajnározó hozzáállással. Legtöbbször fölöslegesen. Ennek ellenére, nem dobja el a jó lapját, mint Eric Bana az apja ellen a Lucky You-ban.
Az ironikus viszont belemegy a személyeskedésbe, sőt még meg is sértődik, ha kell, de csak azért, hogy az irónia fogvédőjében játszhassa le a "komoly" meccseket. A nemek harca és a póker együtt nehéz ügy. Az ember sokszor nemcsak a pozicíója miatt vak. Az egyetemi pókerbajnokságon kiejtettem egy lányt, csak akkor vettem észre, hogy milyen szép, amikor már állt fel az asztaltól.
Azért ez az eset bekerül a szabálykönyvembe. Mindig látni kell a keverést!
Ők viszont látták és mégis.

Egy erdőben jársz és elérkezel egy útelágazáshoz. Az egyik ösvény halálos csapdát rejt, a másikon viszont békésen haladhatsz tovább. Az útelágazást két manó őrzi, akiktől megkérdezheted, hogy merre menj tovább. Az egyik manó mindig hazudni fog, míg a másik őszintén válaszol. Csak egy kérdésed lehet. Mit fogsz kérdezni, hogy túléld?

Yoohreggel, nájszéjszaka. Alkalomhoz illő, "egyszerű", vágyteljesítő álom. Kedvem sincs kikellni az ágyból. A rádióban az idei Szigetről beszélnek. Lecsekkolom a programot. Hervasztó. Se régi nagy ikonok (a Sex Pistols szerintem már csak szimulákruma a réginek), se új büntetőszázadok. A Kaiser Chiefs az egyetlen húzónév, akit letudtak hívni miközben gennyesre keresik magukat? Faszkorbács. Vera hívott Balaton Soundra. Goldfrapp, Massive Attack, LTJ Bukem elég vonzó, főleg, hogy Zamárdiban van. Apám gyárának ott volt üdülője, legalább négy nyarat töltöttem ott. Csöppet sem Tüskeváras, naplementés élmény. A ledurvábban militarizált és szexualis emlék. Egész napos ámulat az alacsonyan szálló katonai Mi-24-es helikopterek és a monokinizök erődemonstrációjától. Természetesen olyan volt mintha nyugatra utaztunk volna. A helyi Julius Meinl volt az első, hozzáteszem kitörölhetetlen találkozásom a fogyasztói kultúrával. Akkor ettem Chio Chipset hétévesen először! Legalább olyan volt mint a Cola Pierréknek a Megáll az időben. A chips az én Madeleine-kekszem a Balatonhoz. Szóval, jó lenne márcsak amiatt is, mert tavaly egy állkapocstörés miatt kiestek ezek a dolgok.
Ahogy John Rambo mondja a 4. részben: "Go home". Húgomat már nem láttam két hete.

Újra olvasok. Szerintem világirodalom szigorlat óta nem olvastam húzóra könyveket. Farkas Zsoltnak igaza volt, az ember mást sem csinál az egyetem alatt, minthogy megpróbálja eltitkolni az olvasatlanságát. Ma mégis egy film. Újranézem a Hetedik pecsétet, pedig valami vidámabbra vágytam. Mindegy. Viszont, ha megcsinálnám a Bergman remake-jét, az up to date változatban Max von Sydow nem sakkozna a halállal, hanem pókerezne. Mennyi a magyar férfi átlag életkora? 60? Az orosz rulettnél is durvább lenne, ha zseton helyett hónapokban és években játszanának. Valaki nem egyszerűen leesik a székről, bár ez is megtörténhet, ha bebukik egy all in-t, hanem lefogy három hónapra. Az a méreg, nem a cián. Mondjuk lehetne a kisvak egy hónap, a nagy vak pedig kettő. Az hétszáz húsz hónap. Ez egy kicsit shortstack játék, de legalább a halál se jönne mákolni 10,2 offal. De mit veszt a halál? Uhh. Erre nem gondoltam. Mondjuk, tight játékos lenne. Szóval így. Ki lenne a lovag? Lehetne akár orvos. Majdnem azt írtam, hogy bróker vagy marketinges, de a fasz ki van a filmes yuppiektól az Overnight és a Szőke kóla után... Ha csinálnék egy ilyet, tuti lehúzná a kritika, de mint szar filmes beírnám magam a filmtörténetbe és az majdnem ugyanolyan jó. Van művészfilmes Ed Wood? Nem tudom, de erre van egy sztorim. Majd máskor, mert álmos vagyok. Legalább lesz előre meg hátrautalás a blogomban. Szerintem még most nem annyira bonyolult a struktúra, de ígérem ez változni fog. A nép hangja: persze, persze...
Napló: A mai nap esős. Észak-nyugati szél fújt. Eszter tovább jut a helyi TDK fordulón a Ghost in the Shell-es dolgozatával. Tök jó, mert szétizgulja szóban az egyébként tök jó dolgozatát és eléggé féltettem. Az első TDK dolgozat, amit felügyelek. A Fapumában szinte kitakarítom az asztalt, sajnos nem években játszottunk, mert akkor legalább ledolgozhatnék valamit a napi másfél doboz cigimből.
A nap másik fontos projektje: volt egy penészes, rohadó rántott húsom a mosogató alatt. Ma kidobtam, mert már azt kiabálta: "Kill me!". Holnap én takarítok a lakásban, fájdalmas lesz, mert már az ÁNTSZ lezárta volna, ha tudnának a konyháról. Fell the power! Fell the differance!

Morning of the Living Dead. A szokásos: reggel nyolckor órám van. 4.30-kor feküdtem le és 6.30-kor kelek. Eléggé ironikus piknolepszen órát tartani a piknolepsziáról (Viriliotól Az eltűnés esztétikáját vesszük). Egyre jobb a kurzus, egyszerűen kedvesek. Kávé óra előtt és után, így sima ügy a fodrász. Megszabadulok a LEGO hajamtól. A fodrász új, a hajvágás Kudlik Júliája. Deltába oltott kozmetikai reklám az egész. Hajszonda, pontozott vágás, tudományos magyarázatok, és nem kell dumálni fölöslegesen. Kiderül, hogy jóképességűek, de stresszesek a hajhagymáim. LOl. Maszírozás. Megmutatta hogy, hogy kell, de magamnak úgysem tudom annyira... Mindenesetre bensőségesebb viszonyba kerültem a hajammal, amióta láttam 300X-os nagyításban. Zsiga Renáta parasztvakítás ehhez képest.
A meleg és az emberek elől bemenekülök egy pohár borra a Grandba. Este viszont megjön az igazi tavasz fekete viharral és villámokkal, pont úgy, ahogy kell. Gyönyörű.
Azért ez elég jó: The Fall. Van mire várni. Komoly fegyvertény, hogy David Fincher és Spike Jonze a producer.

Az első blog bejegyzés abszolút pótcselekvés. Bordwell filmtörténetének recenzióját kellene lekopognom, de valamivel könnyebb kell, ami jobban passzol az estéhez. Nyitva az ablak, friss levegő, büntetlenül lehet cigizni és az új Portishead album szól. Igazából, az utóbbi már napok óta. Ezzel kelek és fekszem, csak a főzéshez kapcsoltam át az új Gnarls Barkleyra. A Magic Doors és a We carry on örök élet meg egy nap. Ebéd: kipróbáltam az új Uncle Ben's öntetet, a maláj szilvásat. So-so. Amióta 50%-kal olcsóbb a thai kajáldám, ez is drága. A hétvégén Pesten. Kátyónál alszom. Este Spinoza Ház. Egy szerény gin tonic, tök jó a zongorista. Csöppet sem műfaji vagy romantikus, inkább diszonáns, de hallgatható. (+1 hely a térképemen) Másnap workshop a NAVA-ról a Millenárisban. A rossz érzéseim beigazolodnak, pedig Babarczy a védnök. "Készítsetek a szexuális forradalomról oktatóvideót egy osztályfőnöki órára!" Röhögök és elhúzok a vérbe, csak azt sajnálom, hogy fölöslegesen hívok el egy hallgatót. Mi phaszért köröztetik a meghívást az egyetemen, ha középiskolásokat várnak. Ez még annál is súlyosabb hogy néha elkérik a diákomat, amikor cigit veszek. Kisétálom magamból a dühöt a nagykörúton. Megígértem Vicának, hogy meglátogatom a Wampon vasárnap, de inkább visszahúzok Szegedre Bordwellt olvasni (800 oldal tömény gyártástörténet némi elmélettel "bekoszolva"). Hihetetlenül elfáradok, a Műcsarnokot és Ildi házibuliját is kihagyom, pedig rákészültem. Itthon már nem olvasok, csak iszok a Grandban egy pohár bort és 14 órát alszok húzóra. Semmit nem vesz ki belőlem. Valószínűleg azért, mert Gabent álmában Kínába viszem vadászgéppel (most írta chat-en). Eddig naplónak tűnik.